2017. november 20. hétfőJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
edo.transindex.ro

EDÓ ADÓ

Hogyan nem lettem színésznő (avagy egy hosszú irigység halála)

utolsó frissítés: 15:57 GMT +2, 2012. november 8.

Ezzel a magassággal Júliát nemigen játszhatnék amúgy sem, legfennebb valami paródiában. És gyakran még ruhában is esetlenül mozgok, hát még meztelen, mert az a hír járta, a felvételin vetkőzni kell.

Csodálatos margarináták voltak. Futótűzként terjedt a hír a liciben a farsangi sulinapkor, hogy két lány margarinátának öltözött. Februárban sehol nem vet fel a hőség, hát még egy suliban. Ők pedig margarinosdoboz melltartókban, margarinosdoboz fedőkből összefűzött szoknyákban, kalapokban flangáltak.

Szerintem nem én voltam az egyetlen a lányok közül, akik nem tudták eldönteni, az irigység vagy a csodálat erősebb bennük. Aztán az egyikükből színésznő lett. Belőlem nem lett színésznő. Az Osonó második fordulójára volt már csak bátorságom összeszedni magam, végig játszottuk, improvizáltuk azt az évet a velünk egyidős társaink igazgatása alatt.

Inkább csak csapatmunkáról, de nem színészkedésről szólt az egész. Arra azonban jó volt, hogy rájöjjek, ezzel a magassággal Júliát nemigen játszhatnék amúgy sem, legfennebb valami paródiában. És hogy gyakran még ruhában is esetlenül mozgok, hát még meztelen, mert az a hír járta, a felvételin vetkőzni kell.

fotók: Sütő Zsolt



De a vágy lappangó lázként tovább élt bennem,


kitörni nem tört ki, de nyugodni sem hagyott. Lelkesen jártam színházba, örültem a kiváló daraboknak, és mégis, szívem mindig icipicit összeszorult az előadások után, hogy lám ők, és lám én. Aztán ezt a volt margarináta lányt is láttam egy darabban, ami nem tetszett, az ő alakítása sem tetszett. Örömmel sütöttem rá bélyegem, lám, nem is lett olyan jó színésznő belőle. Kárörvendtem.

Mivel túl kevesen vagyunk magyarok és túl gyors az információcsere ahhoz, hogy ne olyan legyen a magyar értelmiségi világ, mint egy nagyobbacska falu, a pletykák és vélemények is akarva, akaratlan eljutottak hozzám is. És, mint lenni szokott, a pletykák és vélemények nem arról az emberről szólnak, akiről, hanem az azt terjesztők frusztrációiról. Jól bele is csimpaszkodott az én véleményem is ezekbe, szövetségesként összekacsintottak és elásták ezt a nőt.

Mégis minduntalan belebotoltam, filmen, cikkekben, mert dolgom volt vele, magamban. De én erről nem akartam tudni, hiszen jó kis táplálékul szolgált meg nem élt vágyamból fakadó frusztrációm számára. Aztán Kolozsváron láttam egy darabban. Ez sem tetszett különösképpen, azonban ennek a lánynak az alakítása nagyon. Az volt az érzésem, hogy elvitte a hátán az egész darabot. Hogy megszállottan játszik, teljes szívvel, lélekkel, teljes jelenléttel. Őszinte csodálattal néztem. Hazafele könnyedén lépkedtem, boldog voltam. Aztán lépteim ritmusára gondolataim is rendbe rázódtak.


Megláttam eddigi félkézzel tapsolásaim teljes képét,

gyávaságom, feladásom, amellyel nem mertem mégis megpróbálkozni a színivel, irigységem, amelyet azután főleg erre az emberre vetítettem ki, mert az én szememben ő testesítette meg mindazt, amit én is szerettem volna, de amitől féltem. Azt, hogy kiállsz a porondra, az, aki vagy, azzal, amid van, megmutatod magad, kincseid és hiányosságaid, és azt mondod, én ezt tudom adni, ezt azonban teljes szenvedélyemmel és hitemmel és tehetségemmel. Akinek kell, vigye, akinek nem, hagyja. Amikor ilyen hosszan húzódó betegséges gondolatok, érzések, gócok lepleződnek le bennem, mindig gyógyulásként élem meg, kigyógyulok a magam nyavalyályából, és azokéból is, akik esetleg pont irántam érzik ugyanezt. Beérett bennem a hamvasi bölcsesség, megérkeztem nézőként a színházba.




„Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok gyönyörködni.” (Summa Philosophiae Normalis)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!