2017. november 20. hétfőJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
edo.transindex.ro

EDÓ ADÓ

Gooood borning

utolsó frissítés: 15:02 GMT +2, 2012. október 26.

Bemásztam egy busz alá, ami éppen a házunk előtt állomásozott. A sofőr a visszapillantó tükörben meglátta a mocorgásomat, s hátha mégsem egy macska alapon jól megszabotálta a döntésemet

Első besötétedésem megvilágosodásom után még csecsemő koromban ért. Amikor először rádöbbentem, hogy mi a franc, hát már megint itt vagyok, bemásztam egy busz alá, ami éppen a házunk előtt állomásozott. A sofőr a visszapillantó tükörben meglátta a mocorgásomat, s hátha mégsem egy macska alapon jól megszabotálta a döntésemet, kiráncigált az aurámnál fogva, s megfenyegette a szüleimet, úgy értelmezve a helyzetet, hogy ha már gyermeket csináltak, vigyázzanak is rá, mert ő még értem sem akar börtönbe kerülni.


A második kísérletem már két lábon zajlott,

eltotyogtam a mészgödörig és beleugrottam. A közelben csak egy szomszédbácsi dolgozgatott, építették a házunk, s hátha mégsem a kutya alapon ő is megszabotálta a döntésemet, korai vagy te még Kelemennének, mondá, miközben ráncigált kifelé a grabancomnál fogva, s lám, azóta sem lett belőlem Kelemenné.

Aztán, ha már itt kell lennem, hát legyek felkiáltással elkezdtem csavargatni a petróleumlámpát. Hol világosabb, hol sötétebb lett. Egyik ilyen világos (vagy sötét) pillanatomban, amikor éppen áramszünet volt (vagy sem), azt kérdeztem szüleimtől, akik nem szokták a Bibliát olvasni (s persze nem nagyanyámtól, aki szokta, naná, hisz még kicsike gyerekből voltam akkor), hogy ha Isten tökéletes és a saját képére és hasonlóságára teremtette az embert, akkor ez az ember miért volt képes bűnbe esni? Ejsze mégsem volt olyan tökéletes ez az Isten. Vagy mi.





Erre a vagymire nem tudtak akkor válaszolni nekem a szüleim,

pedig rendesen jártak templomba. Anyám azóta is, apám azóta sem, választ azóta sem egyik sem. Sem ők, sem mások. Vagyis, helyesebben mondva, nagyon sok választ kapok. Felvilágosítanak gyakran, sokan, megvilágosítanak minden reggel a nappal, este a holddal, csillagokkal. Néha, persze, még ma is besötétedik, kerül busz is, mészgödör is, két-négy kéz-láb is. Csakhogy azóta már bennem él a buszsofőr és a szomszédbácsi is, könyörtelenül megszabotálják döntéseimet, s így saját hajamnál fogva húzom ki magam (-ból is a vissza-visszatérő kérdéseim: ki? honnan? hová? miért?).

Amikor éppen nem húzgálódzom, látom, nincsenek is kérdések, mert a fénynek nem természete sem a kérdés, sem a válasz.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!